A köznevelés szintjei:

Az iskolai nevelés és oktatás folyamata 12 egybefüggő évfolyamon valósul meg, mely három képzési szakaszra bontható.

Alapfokú nevelés-oktatás

• 1-4. évfolyam
• 5-8. évfolyam

Középfokú nevelés-oktatás

• 9-12. évfolyam

Középfokú nevelési-oktatási intézmények a gimnáziumok (a 6 és 8 osztályos gimnázium is a középfokú oktatási intézmények közé sorolandók), szakközépiskolák és szakiskolák. Az általános iskolai tanulmányok lezárását követően (nyolc és hat osztályos gimnázium esetén 4. illetve 6. osztályt követően) kezdődik és a tankötelezettség végéig – a 16. életév betöltéséig –, vagy a középfokú tanulmányok lezárásáig tart.

A gimnáziumi és szakközépiskolai tanulmányokat – 2005 óta kétszintű – érettségi vizsgával zárják a tanulók. Az érettségi állami vizsga, melyet országosan egységes követelményeknek megfelelően kell szervezni, lebonyolítani. Az érettségi kötelező tantárgyai: magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, idegen nyelv. Ezen kívül egy kötelezően választandó vizsgatárgy, amely szakközépiskolában az ágazatnak megfelelő vizsgatárgy. Az érettségi vizsga a felsőoktatásba való belépés feltétele, szakképzésben való részvételre, továbbá bizonyos munkakörök betöltésére jogosít.

A szakiskolai tanulmányokat az OKJ által meghatározott szakképesítés megszerzése érdekében tartott, szintén állami vizsga zárja. A szakképesítés meghatározott munkakörben való munkavégzésre jogosít. (https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412b2/2013-0002_didaktika/tananyag/JEGYZET-04-1.2._A_kozneveles_rendszerene.scorml)

A pedagógus mint facilitátor és munkaerőpiaci iránytű

Egy olyan társadalomban, ahol ennyire másmilyenek a diákok és új elvárásokat diktál a munkaerőpiac, a hagyományos pedagógusszerepek és tanítási módszerek könnyen kevésnek bizonyulhatnak.

A pedagógusok feladata, hogy segítő, támogató, pozitív légkörű tanulási környezetben segítsen tanulóinak kibontakoztatni a bennük rejlő képességeket és megtalálni a saját útjukat, hogy boldog és sikeres felnőttek lehessenek.

A Deák Ferences példánknál könnyen láthattuk, hogy ma már nem a pedagógus az egyetlen információforrás. A gyerekek is tisztában vannak vele, hogy sok esetben a tudás csak egy kattintásra van tőlük. Mégis – vagy éppen emiatt – a tanárokra szüksége van, csak éppen újra kell értelmeznünk a szerepünket, hogy eleget tehessünk a 21. századi kihívásainak.

Az idők során számos pedagógusmetafora született: lámpás, aki utat mutat, állatidomár, aki rendet tesz, vendéglátós, aki kiszolgál, orvos, aki meggyógyít. Ezek a szerepek ma sem vesztettek természetesen aktualitásukból, csak épp ki kell egészüljenek a korszerűség jegyében.

Az utóbbi időben egyre többször lehet hallani a facilitátor kifejezésről. Eszerint a pedagógus nem a tudás átadója, hanem a tanulási folyamatok szervezője, tanulásszervező, aki kellő előkészítéssel és támogatással – faclitilással –� önálló tanulásra inspirálja diákjait. A facilitátor teret enged a diákok érdeklődésének és az egyéni tanulási útvonalaknak, hogy a tanulók képességei a lehető legjobban kifejlődhessenek.

A nevelési-oktatási folyamatban, és így a pályaorientációban is, kulcsfontosságú ez a facilitáló-mentoráló attitűd, hiszen a tanulása megtanítása mellett a pedagógusokra váró másik nagy feladat, hogy segítsék a tanulókat a továbbtanulásban és/ vagy a munkaerőpiacra való kilépésben. A pedagógus tehát egyfajta munkaerőpiaci iránytű szerepének is meg kell feleljen. 

Önképzés a 21. században

Az internet segítségével rengeteg ismeretet sajátíthatunk el, és képezhetjük magunkat. Az informális tanulás lehetősége sokszínű: a videómegosztókon számos olyan tartalom érhető el, amely az iskolában szerzett tudás elmélyítését (pl: Videótanár, Zanza tv), illetve a saját érdeklődés kielégítését szolgálja a hangszertanulástól kezdve a tortaművészeten át egészen a robotprogramozásig..